2010. május 17.

Az indusztriális kórházi vagy rendelőintézeti orvoslás úgy működik, mint egy nagyipari autójavító műhely. Itt is, ott is specialisták vannak. A javítóműhelyben motorszerelők, karosszériások, elektromos szerelők, kárpitosok, fényezők, stb. A kórházban kardiológusok, belgyógyászok, endokrinológusok, gégészek, sebészek stb. Attól függően lépnek akcióba, hogy mi a baj. Érdeklődésük középpontjában a beteg szerv áll. Maga az ember a beteg szerv tokjává devalválódik. Benne van a rosszul működő szív vagy vese. A toknak pedig ne legyenek túlzott személyes igényei. Ennek megfelelően jó beteg az, aki szerény, alkalmazkodó, kellő áhítattal tekint a "szakemberre", és főként rutinszerűen gyógyítható. Rosszabb beteg, aki problémát, fejtörést okoz. A gyógyíthatatlan beteg pedig az orvoslás selejtje.
(Popper Péter)

4 megjegyzés:

Silerika írta...

Remélem nem a rendelőben jutott eszedbe?! :o))

Mamis írta...

Az az igazság, hogy a rendelő az a hely, ahol *szelektálhatók* a betegek!Hát igen...itt jutott eszembe, hogy akkor én hova is tartozom ( milyen beteg is vagyok...)???Miután megtaláltam ezt a cikket, már a helyem is kikristályosodott a ranglétrán!De néha az utolsókból lesznek az elsők!!!

Silerika írta...

:o)))

Cecília írta...

A minap egy orvostanhallgató barátom, aki igazán foglalkozik a beteggel és nem csak a betegséggel azt mondta, hogy a legtöbb orvos ranglétrán van. A háziorvos a legalja, a szakorvos... hát, elmegy, mert akar valamit, de ez is szakterületenként változó, hisz egy szülész-nőgyógyász pszichésen beteg (szaddista), pénzsóvár, míg egy anesztes a legtuttibb tudású erkölcsileg magas szinten álló ember. A kórház főorvosok pedig a szakmájukba beleunt közgazdászok.
Nem tudom, hogy ez menniyre igaz, minden esetre érdekes volt ezt egy tanonc szájából hallani.