2011. február 9.

*Depi* elleni terápia:

...most lett kész.
*****************
(Megfogalmazni sem tudom mit érzek...
Azt hittem erős vagyok, most pedig azt érzem, semmi erőm,
azt hittem mindent kibírok, most azt érzem, épp ésszel nem fogom kibírni...
Aki egy pár hónappal ezelőtt még terített asztallal várt, most azt várja, hogy végre vége legyen...)

7 megjegyzés:

Jutus írta...

Óóóó te szegény!!!Sajnos annyira tudom mit érzel és azt is,hogy te is szeretnéd már néha,ha vége lenne,de nem akarod elengedni,mert magad mellett akarod tudni,látni akarod az arcát,de látod,hogy elviselhetetlen fájdalma,hogy mennyire szenved.Borzasztó ez a betegség.Nem is tudom kinek rosszabb a betegnek,vagy a hozzátartozóknak.Na most veled sírok.:((

Bea írta...

Sokat gondolok Rád, nagyon nehéz....

M-ici írta...

Beszéltünk róla, tudod, hogy nem tudok okosat mondani. Érzem, értem a fájdalmadat, és tudom, hogy vannak pillanatok, amikor már feladod te is, Ő is. Most már csak annyit tehetsz, hogy fogod a kezét, amíg lehet. Azt kívánom, hogy minél több olyan pillanat legyen még, amikor jó mindkettőtöknek, és tudd őt elengedni.
Ölellek benneteket.

Ibcsy írta...

A táskád gyönyörű! Sok erőt kívánok szeretettel! Tudom, hogy nehéz, de neki vajon hogy lenne jobb?

Cserny Laura írta...

Nagyon szép a táska:) sokat erőt kívánok!

Ida13 írta...

Istenkém! Adjon neked és anyukádnak is erőt!

norono írta...

Gyönyörűszép!
Erős vagy Mamis, nagyon erős!