2011. március 25.


Kavargó érzésekkel, kisírt szemekkel, de újra itthon.
Szokjuk anyu hiányát, de most azt érzem, hogy nem fogjuk (fogom) egyhamar megszokni.
Tudom, majd az idő......
Lassan szeretnék ismét hímezni, varrni, remélem sikerülni fog.
************
Megszeretném köszönni mindenki levelét, sms-ét, biztató szavait. Akinek nem válaszoltam, ezúton is elnézést kérek.

Szép hétvégét mindenkinek.

8 megjegyzés:

CathlenKata írta...

Szeretnélek most átölelni és megnyugtatni. Sajnos tudom mit érzel. hisz nem is oly rég én is ugyanezt átéltem. Mindig hiányozni fog, de az idő begyógyítja a most még vérző szívedet. Türelmesnek kell lenned.
Kívánok neked most minden szépet,s jót, napsütést a fellegek helyett!

Dia írta...

Drága Mamis,
sokat gondoltam Rád az utóbbi időben...
Sajnos megszokni - szerintem - nem lehet...
Én anyu halála után még két hónappal is felhívtam a munkahelyét, ahol a kolléganője síró hanggal mondta:"sajnálom...". Szóval nagyon nehéz, de sok erőt kívánok Neked!

Mamis írta...

Köszönöm.

CathlenKata írta...

Nézz be hozzám ha arra jársz, egy jó szóért!

Ili írta...

Ne haragudj, de csak most értesültem a szomorú hírről.
Őszinte részvétem.
Gondolj arra, hogy anyukád biztos az angyalok között van. Onnan segít Neked átvészelni a hiányát.Soha nem leszel nélküle!!!!

Silerika írta...

Itt vagyunk, és együttérzünk veletek!! Küldök egy nagy-nagy ölelést, talán enyhít egy picit a fájdalmadon!!

Hegemony77 írta...

Nehéz ilyenkor bármit is mondani... Sok erőt kívánok Nektek!

bruercsi írta...

Isten hozott újból a körünkben! Remélem egyre könnyebb lesz a lelked hétről-hétre, napról-napra. Együtt érzek Veled!