2011. augusztus 17.

Természetesen a blog továbbra is:

...de úgy éreztem egy bejegyzés erejéig megtöröm a csendet.
Ahogy Kicsikató blogján sokan olvashattátok egy olyan ajándékot kaptam tőle, aminek az értéke felbecsülhetetlen, a gesztus pedig...meg sem tudom fogalmazni.
Erről a faliképről van szó:

Történt, hogy anyu varrós kellékei között bukkantam ezekre a csipkékre. Mivel nagyon tetszenek a csipkés dolgok, de nem tartoznak az én világomba, így egyértelmű volt, hogy kidobni nem fogom, hanem elajándékozom. Hogy miért éppen Kicsikatónak??? Mikor tavaly ilyenkor anyu lebetegedett. és Ő megtudta, ritka volt az olyan beszélgetés, ahol ne a pozitív dolgokat látta volna meg mindenben. Ő volt az aki majdnem napi szinten érdeklődött anyuról. Mikor anyu kórházban volt, éjszakába nyúlóan Facebook-n beszélgetett velem és tartotta bennem a lelket. Mikor pedig azon a szombaton anyu meghalt, ő volt az, aki olyan sms-t írt, hogy...
Úgy éreztem tartozom neki annyival, hogy ő kapja meg, hisz azt a sok átbeszélgetett órát megköszönni úgy sem tudom. gy ezekből a csipkékből született ez a váza.
Ahogy pedig a képet nézem, anyut látom a varrógép mellett ülve...
Nagyon szépen köszönöm neked Kicsikató!

6 megjegyzés:

Borga írta...

Szép a falikép is és az írás is.
És várom újra a "nyitást"!

Cathlen-Kata írta...

Nagyon szép és megható...
Gyere vissza mielőbb, mert ha nem is írok mindig, csak benézek hozzád azért nagyon sokat gondolok rád !

bruercsi írta...

Drága Mamis!
Kicsikatónál írtam már, hogy nagyon szép képet varrta, de a kép szépsége eltörpül a gesztus mellett. De nagyon megérdemled és biztos, ha bármikor ránézel majd, melegség önti el a szíved!! Legyenek mindig ilyen szép, békés napjaid, mint amit ez a kép is!!

KicsiKató írta...

Na jó, most bőgtem egy sort, de megérte. Az eddigiekhez csak annyit tennék hozzá, ne csak a régmúlt emlékeivel töltsd meg a vázát, pakolj bele minél többet az eljövendő szép napokból is. Mert jönnek, tutibiztos :)

Babu írta...

Öröm volt olvasni, hogy ilyen dolgok léteznek ebben a világban! :) Kató gyönyörűt alkotott, megérdemled! ♥

Ányi írta...

KicsiKatótól jöttem hozzád - elolvastam a váza történetét, jól megríkattál. Apu 5 hónapja ment el, átérzem, milyen lehet most neked... Egyet mondok: NE zárd be a blogodat, átmenetileg sem. Jót fog tenni, még ha nehéz is lesz. Alkoss, varrj, emlékezz! És scrapbook-ozok is - iszonyatosan nehéz volt olyan képet alkotom, amin apu is rajta van, végigbőgtem az összeset, de jót tett. Hidd el. És a szépre emlékezz... Meleg öleléssel: Ányi :)