2011. október 26.

Csak a jók mennek el...

Az unokatestvér, aki anya volt, fiatal nagymama, még gyermek, és egy IGAZ barát, aki mindég ott volt, ha szükség volt rá. De sajnos a gyílkos kórral szemben már Ő sem tudott küzdeni.
Nyugodj békében Marcsi.
----------------
Aki olvassa a blogom az tudja, hogy ebben az évben nem igazán volt *leányálom* az életem. Elvesztettem anyut 67 évesen, egy barátot 52 évesen, egy unokanővért 48 évesen, most Marcsit 46 évesen. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy talán erre az évre elég lenne a sírásból!!!
Ha valaki meghallgat ott FENT, akkor kérem, tegyen valamit...mert most igen azt érzem, hogy nem igazán tudok talpra állni.
---------------

6 megjegyzés:

L.Julcsi írta...

Részvétem.Erőt és kitartást kívánok.

Borga írta...

Borzasztó,hogy mennyien halnak meg fiatalon!:((( Igazságtalanság velük és a családjaikkal,barátaikkal szemben is.
Őszintén kívánom,hogy innentől már csak jó dolgok történjenek veled,és vége legyen a sok szomorúságnak!

Kata írta...

Őszinte részvétem!

Ibcsy írta...

Ilyenkor nem nagyon lehet mit írni. Őszinte részvétem. Én is kívánom, hogy boldogabb napok köszöntsenek Rád.

Kata írta...

Nagyon nehéz bármit is mondani.Fogadd őszinte részvétem!Tiszta szívemből kívánom Neked,hogy az elkövetkezendő időkben ne érjen fájdalom,bánat!

norono írta...

Drága Mamis, minden együttérzésem a Tiéd!