2012. március 19.

Édesanyám emlékére

Fájdalom költözött egy éve szívünkbe,
Nem múlik el soha, itt marad örökre.
Emlékedre szól ma a templom harangja,
Érted imádkozunk halkan, sírva.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok,
Fülembe újra megcsendül a hangod.
Szinte látom minden mozdulatod,
Nem is tudhatod, hogy fáj a hiányod.
Fáj az egyedüllét, bánattal telt szívem,
Mióta elmentél és nem vagy itt velem.
Könnyes az út mely sírodhoz vezet,
Isten őrködjön pihenésed felett.
-----------------
Talán egy pár év múlva már tompul a fájdalom.(vagy nem)

5 megjegyzés:

Borga írta...

:(((

Ili ( Hugi ) írta...

Már egy éve???

norono írta...

Kedves Mamis! Nekem 23.-án lesz egy éve, hogy Apu elment. Nem hiszem, hogy az a hihetetlen űr, ami marad a helyükön, az valaha is elmúlik. De azt tudom és hiszem, hogy tompulni fog. Minél jobban hiányzik, annál jobban szerettük őket és ez hihetetlen nagy szerencse és adomány az élettől. Legalábbis én ezzel szoktam vigasztalni magam. :-)

bruercsi írta...

Együtt érzek veled!

KicsiKató írta...

ölellek titeket, Mamisom!