Szeresd, becézd hát édes anyádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!...
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás -
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!...
Lakner Artúr
1 megjegyzés:
Minden szava igaz a költőnek, az én anyukám is fenn ünnepelt ma a mennyekben, mi pedig kint a temetőben.
Nagyon nehéz elfogadni, hogy csak gondolatban ölelhetem, s a szívemben szerethetem.
Köszönöm a szép verset, jó volt olvasni!:)
Megjegyzés küldése